Költõ a musicalben, avagy tisztelgés William Shakespeare elõtt

Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a kérdéssel, hogy tulajdonképpen mi is a Költõ szerepe a Rómeó és Júlia c. musicalben. Igen, csak a musicalben szerepel ez az ember, Shakespeare Romeó és Júliájában semmi ilyesmi nem szerepel. A válasz pedig viszonylag egyszerü: Gérard Presgurvic így tisztelgett a nagy angol író elõtt. Tény, hogy Gérard Presgurvic fiatalabb korában rajongott Shakespearért, és miként is lehetne ezt a rajongást kifejezni? Hát beírjuk a modern musicalbe. De térjünk vissza az eredeti kérdéshez. A Költõ inkább csak külsõ szemlélõként vesz részt a két család között dúló háborúban, mindazonáltal a Capuletek oldalán áll (nem túl sokan tudják, de W.S. is a Capuleteket szerette jobban!). Elfogadja Rómeó és Júlia házasságát, és tökéletesen megérti Júliát. És itt érkeztünk el a Le Poet címû dalhoz. Érdemes kiemelni a Költõ énekének egy rövid szakaszát: “J'attends que les hommes me brisent le coeur /Que leur folie explose /Qu'ils faissent la grande erreur" Ennek a magyarosított fordítása a következõt jelenti: “Félek, hogy a férfiak az õrültségükkel összetörnek egy szívet, és elkövetik életük legnagyobb hibáját". Az én nézetem szerint hacsak nem volt jövõbelátó, tisztában volt ennek a frigynek a következményeivel. Illetve... Ha jobban megnézzük, a költõ többes számban említi a férfi szót. Ebbõl kiindulva pörgessük egy kicsit tovább a darab forgatókönyvét: Tybalt és Mercutio párbaja... Tybalt "õrültsége" miatt Mercutio meghal, és Rómeó a bosszú jogán megöli Tybaltot, ezáltal örök számüzetés a büntetése. Tehát bizonyos értelemben tényleg férfiak a tettesek, hiszen ez a cselekmény indítja be a szerelmespár halálához vezetõ eseménysort. Térjünk vissza a dal szövegéhez... Júlia a következõt mondja: “Toi qui peux faire parler la terre/ Toi qui connais si bien les mots/

Dis-moi poète à quoi ça sert/ Un jour de plus sans Roméo". Fordítva: “Te ki oly sok mindent láttál, Te ki oly jól ismered a szavakat, mondd el nékem ó, költõ, enyém lehet -e Rómeó?" Az elsõ két rész világosan kinyilvánítja, hogy a Költõ nagy valószínûséggel tisztában van a várható eseményekkel, a végén feltett kérdés pedig -engem- végképp megerõsít ebben a tudatban. Lehet hogy sokan itt abbahagynák ennek a gondolatmenetnek az olvasását, de én azért megpróbálom még egyszer utoljára meggyõzni a Kedves Olvasót. Minden váratlan eseménykor (A párbaj, a szerelmesek halála) megfigyelhetjük a Költõ arcán lévõ hihetetlen nyugalmat. Akárhogyis, én kétlem, hogy egy ilyen tragikus eseménynél bármelyikünk is nyugodt tudna maradni -hacsak nem tudnánk elõre az eseményt-. A Költõ származásáról nincsen említés a darabban sehol, sõt mivel az eredeti színmûben sem szerepel, azt biztosan állíthatjuk, hogy nem William Shakespeare szüleménye. De akkor tényleg egy ember maradt: Gérard Presgurvic. Lehet hogy csak Serge Le Borgne kedvéért iktatott be egy plusz szerepet, de lehet hogy "hódolata jeléül". Akármi is vezette rá Presgurvic-et a Költõ szerepére, egy dolgot biztosan kimondhatunk: Köszönjük Gérard ezt a fantasztikus élményt!

Marton Attila

2006.02.14.

Kedves Olvasó!

Ez a gondolatfejtés a musicalen, Gérard Presgurvic és William Shakespeare életrajzán, na meg az eredeti Rómeó és Júlián alapul. A többi mind a saját agyszüleményem, és véleményem. Akár tetszett, akár nem, köszönöm hogy szántál rá idõt, hogy elolvasd!