És én táncolok (fordította: Marton Attila)
Fehér zongora a strandon
Egy bölcs gyermek refrénje
Veled, te bársonyos homok
A szél az arcomon
És emlékszem
A szavakra melyek neked jól estek,
Bizonytalan álmaim
Ahol a szerelmet remélem a parton
A másnapjaimtól
Ha mi táncolunk
Csendesen
Viszel a fújásoddal az időben
Időszakokon át
Szenvedéllyel
A bennem levő gyerek annyiszor megelevenedett
Az egyedi pillanat,
Az igaz szerelem...
Te be tudnád festeni a vizet a kékséggel, amellyel nézel
És minden hozzád közeli hajó megzavar
És minden nehéz búcsú, mint egy hullám a gondolataimban
Titokzatos templom, hol a hullám lábamhoz ér
És ahol az álmaim születnek.
És én táncolok
Csendesen
Viszel a fújásoddal az időben
Időszakokon át
Szenvedéllyel
És hinni akarok az illúzióimban,
Gyermeki álmaimban...
És én táncolok
Csendesen
Viszel a fújásoddal a jelenbe
Egy napra,
Örökre
A másik része égeti a vérem
Ez te vagy, a férfi ott
Aki annyira sokszor megégetett
“Gondolj rám egy ideig” És talán itt az a szerelem melyre oly sokat vártam |