És én táncolok
(fordította: Marton Attila)

Fehér zongora a strandon

Egy bölcs gyermek refrénje

Veled, te bársonyos homok

A szél az arcomon

És emlékszem

A szavakra melyek neked jól estek,

Bizonytalan álmaim

Ahol a szerelmet remélem a parton

A másnapjaimtól

Ha mi táncolunk

Csendesen

Viszel a fújásoddal az időben

Időszakokon át

Szenvedéllyel

A bennem levő gyerek annyiszor megelevenedett

Az egyedi pillanat,

Az igaz szerelem...

Te be tudnád festeni a vizet a kékséggel, amellyel nézel

És minden hozzád közeli hajó megzavar

És minden nehéz búcsú, mint egy hullám a gondolataimban

Titokzatos templom, hol a hullám lábamhoz ér

És ahol az álmaim születnek.

És én táncolok

Csendesen

Viszel a fújásoddal az időben

Időszakokon át

Szenvedéllyel

És hinni akarok az illúzióimban,

Gyermeki álmaimban...

És én táncolok

Csendesen

Viszel a fújásoddal a jelenbe

Egy napra,

Örökre

A másik része égeti a vérem

Ez te vagy, a férfi ott

Aki annyira sokszor megégetett

“Gondolj rám egy ideig”
És talán itt az a szerelem melyre oly sokat vártam