Marton Attila
2004.07.16.

M. A.: Nos az igazat bevallva rettenetesen izgatott vagyok... Te hogy érezted magad a Roméo&Juliette premierje elõtt?
C.C.: Nagyon izgultam... Nem is a szerepem miatt, sokkal inkább a dalszöveg miatt. Nagyon féltem attól, hogy sorokat hagyok ki, és emiatt elcsúszik az egész szöveg. De szerencsére nem így történt. A másik ok ami miatt izgultam, az az volt, hogy mi lesz az elõadás utáni fogadáson. Ott volt minden ismerõsöm: a szüleim, nagyszüleim, közelebbi barátaim...

M.A.: De végülis fantasztikus elõadás lett.
C.C.: Szerencsére igen!

M.A.: A hivatalos része után, egy kicsit belsõbb jellegû kérdések... A valós életben mennyire állsz közel Juliette szerepéhez?
C.C.: Ez egy nehéz kérdés... Ha százalékban kéne megmondani, fele-fele... Imádom a romantikát, de nem annyira mint amit a darabban eljátszottam. Viszont öngyilkos nem lennék csak azért, hogy a szerelmemmel együtt lehessek!

M.A.:Mikor volt olyan utoljára, hogy úgy mentél valahová, hogy nem voltak rajongók a nyomodban?
C.C.: Nagyon régen. Utoljára talán akkor, amikor még csak sejteni lehetett, hogy milyen jó lesz a Roméo&Juliette, talán 2-3 héttel a premier elõtt...

M.A.: Apropó, rajongók. Tudsz róla mennyi rajongód van Magyarországon?
C.C.: Rengeteg! Szerintem nagyrészt a Roméo&Juliettenek köszönhetem õket....

M.A.: Mielõtt a Roméo&Juliettebe kerültél volna, mi szerettél volna lenni?C.C.: Énekes!

M.A.: Lehet látni a DVD-n, hogy hiába a felkészültség, mindenki hibázhat... Fõként az a jelenet ragadt meg mindenkiben, amikor a szoknyád széle beleakadt az erkély szélébe. Te mennyit érzékeltél az elõadás alatt?
C.C.: Igen, erre emlékszem! (Közben nevet) Az elején még láttam hogy beakadt, és le is szedtem, de a szám végén, amikor Damien után mennék, na akkor... Csak annyit fogtam fel az egészbõl, hogy visszaránt a ruhám, és inkább visszafordultam, nehogy elszakadjon... A többieknél meg szinte észrevehetetlen kis apró malõrök voltak. Kivéve az ágyjelenetet, amikor eléggé látszódott, hogy Damienen csizma van. (nevet)

M.A.: Hát, emberek vagyunk... Egy utolsó kérdés. Szerinted mi az élet értelme?
C.C.: Megimerni a világot és önmagunkat. Ha ezt megtesszük, ezzel megismerjük az életet, és az értelmét is.