5.  Meg kell házasodnod

Lady Capulet:

Minden hibájukért

Akármit mondanak a cinikusok,

A házasság, kedvesem

Élteti minden napod

Milyen szerencsés vagy

Valakinek, fiatalnak

Júlia:

De nem vagyok szerelmes!

Lady Capulet:

Most az egyszer, hagyd a beszédet

Ő jóképű és gazdag

Ő fentebbről jött

Milyen butaság Paristól

Hogy belédszeretett

Júlia és Paris

A nevetek jól hangzik majd

Lady Capulet és a Dadus:

Itt az idő, hogy gondolj a házasságra

Dadus:

Hallgass anyádra

Lady Capulet:

A lányom menyasszony

Tegnap éjjel csak sírtam és sírtam

Júlia:

Elvesztegetett könnyek anyám,

Még nem vagyok menyasszony!

Fellelkesített mikor megkért,

De inkább még várok

Kételkedem, hogy a “típus”

Akit páromnek választok

Lady Capulet:

Ez az miben tévedsz,

Ez az egész csak szerencsejáték

A világ tele van kínzottakkal

Akik csak a románcra várnak

Júlia:

Nem vagyok szerelmes,

nem lehetek a felesége

Dadus:

A lányod romlott

Lady Capulet:

Egész életében megvolt mindene

Játékokkal teli szoba

És mindig többet akart

Dadus:

Még minidg ott vannak

Mind a padlón

Ugyanazokat az álmokat álmodja

Ahová hanyatt-homlok menekül

De a végzet biztossá tesz abban hogy mindenki

Csinál magának egy ideált

Lady Capulet:

Fel fogsz nőni hogy szeresd

Ahogy én apádat

A napon mikor megismertem

Ott volt teljes méltóságában

Júlia:

Elkezdtél kimerülni

Mint egy öreg anyám tyúkja

Lady Capulet:

Meg kell majd tanulnod

Másképp gondolkodni az emberekről

Miért, míg a Bibliát

Át nem írják most és újra