16.,   Üres ég

Lőrinc barát:

Kedves Isten, Kedbes Isten

Mit csinálsz odafenn?

Csak az üres égnek beszélek

Ha nem, mondd el miért

Neked adtam az életem, a bizalmam sosem ingott meg benned

Megtanultam az egyszerű ember örömei nélkül élni

Eddig azt hittem mindenhol ott vagy

De ha a jó meghal, mi az értelme az imádságnak

Mi sikoltunk, és te nem hallod meg, hiába várunk rád

Ha tényleg létezel, miért nem bizonyítod

Ne hagyj el most

Kedves Isten, kedves Isten

Bocsásd meg ha valaha hibáztam

Mindig azt hittem a bizalom erőt ad

Mostmár látom tévedtem

Mi a jó a szent szavakban

Olyan öreg könyvekben mint az idő

A hegy amely előttem van

Túl magas ahhoz hogy megmásszam

Tudom a terjeszteni tovább szavaidat

Lehetek e tovább a hangod

Azt hittem az életem te vagy, de mindig volt választás

Esedezem hozzád, küldj valami jelt

Mondd hogy mindez a nagy terved része

Kérlek ne hagyj el most

Vigasztaltam és sekítettem a bajbajutottakon és a gyengéken

Erőt adtam az embereknek, mikor minden barátságtalan volt

Mióta bennem élsz, nincsen túl mély seb

De most úgy érzem elvesztem, jogos e hogy sírok?

Segítened kell most, mondd hogy mit tegyek

Még mindig az apám vagy, és én a fiam, ne hagyj hát el

Kedves Isten, hol bujkálsz

Kedves Isten beszélj hozzám

Tudnom kell a terveid

Adj ezzel érzékeket nekem,

Vak vagyok, hadd lássak

Minden ember Istene

Adj reménysugarat

Adj némi reményt

Elvesztem, minden amit tehetek hogy imádkozom