17.,   Bűnös

Lady Montague:

Nincsen mélyebb fájdalom

Nincsen sötétebb nap

A legkegyetlenebb rémálmunk

Gyermekeink nélkül élni

Hagytuk ezt megtörténni

Tehát meg kell osztanunka felelősséget

Lady Capulet:

A mérges istenek ítéltek felettünk

Minden kárért mit okoztunk

Talán a szellemük majd megbocsájt

Talán a mennyben pihennek

És örökre szerelmesek

Amikor gyalázat nélkül bocsánatot kérünk

Lady Montague:

Egyesítsen minket haláluk

Lady Capulet:

Fogjunk hát most össze

Együtt:

Ez az út hogy becsüljük

Rómeót és Júliát

Egyesítsen minket haláluk

Fogjunk hát most össze

Ez az út hogy becsüljük

Rómeót és Júliát

Dadus:

Legyen értelme életüknek

Együtt:

Rómeó és Júlia

Őrültek,

Az emberek őrültek

Mint csökönyös emberek

Nincsenek tekintettel

Hol végződik ez az egész?

Mit tehet bármelyikünk is?

Még mi mindenen kell átmennünk?

Mikor fekszik minden ember a kardjába?

Mikor élhetünk már mind harmóniában?

Mikor látogatja meg a Lord Veronát?

Őrültek

Az emberek őrültek

Nem képesek szabályok szerint élni

Mindig többet akarnak

Beleszerettek a csatározásba

Miért olyan önteltek a csatához

És pusztítják el mindazt mit akarnak

Miért fontos hogy bátrak legyünk?

Miért kell zászlót lobogtatni

Miért nem menthetjük meg értékes Veronánkat

Szeretett Verona...