A musical a  "This Is Verona." című számmal kezdődik ahol a két rivális család úgy állítja be Veronát mint a világ közepe, közben bőszen énekelnek stricikről és igazán rossz lányokról. David Beckham elevenedik meg számunkra Tybalt (Alexis James) láttán-- Hogyha Júlia lennék belezúgnék a kuzinomba. Ez jóval túl van a toppon. A Herceg (Michael Cormick) szól, "Azt mondtam TEGYÉTEK LE  a fegyvert!" mint egy magán kívül levő tábornok. A tánc valami frenetikus koreográfia, ahol a gárdának térdvédőre van szüksége mert rengeteg térden csúszás van a darabban. Ouch!

Júlia (Lorna Want) megjelenése sokkoló. Nagyon fiatal, és a füle mögé tűzött hajjal úgy néz ki mint valami pubertás előtt álló kislány. Valamiért az az érzésem, hogy ez nem igazán fogja meghatni a közönséget.Apja (David Bardsley) mindezalatt tanácsokat osztogat Parisnak (Tim Walton), "ha felébred, néha morcos tud lenni".

Júlia balkonja párhuzamos korlátokból készült amely miatt a úgy néz ki mint aki egy járókában áll. Romeo (Andrew Bevis) és  Júlia (Lorna Want) nagyon aranyos gyerekek, akik nagyon aranyosan énekelnek, de nem tudják meggyőzni a közönséget arról, hogy szenvedély van közöttük.

A BBC veteránja, Jane McDonald játssza a Dadust. A tanácsa Júliának, "Kedvesem, a férj olyan mint egy öreg bútordarab. Nem kell szeretned, csak néha-néha ki kell fényezned." Elfuserált gondolat. Sévan Stephan, a Lautrec veteránja,  Lőrinc barátot játssza, akinek a hullámos haja alapján azt gondolhatjuk, hogy többet tölt a fodrásznál, mint templomban viszont lehetséges, hogy gyerekkorát énekórákon töltötte, mert jól énekel. Andrew Bevis és Alexis James mindent megtettek hogy tiniszerelmet csináljanak, jó szöveggel, és csodálatos hangokkal.

Gérard Presgurvic zenéje jól hangzik,de a hirtelen oktávugrásokkal, emlékeztet az Eurovíziós Dalfesztivál nyitányára. .Úgy érezhetjük magunkat mintha egy  "mockoperát" hallgatnánk keverve egy kis Les Misérables stílussal.

A bálterem olyan mint egy rosszul sikerült Botticelli: Vénusz születése másolat, tele Vénuszokkal, mind három méteres hajkoronával. Ez a vulgáris jelenet megmutatja nekünk, hogy mi is történt valójában a Shakespeare-műben. Mindenesetre az egész szöveg olyan, mintha egy csapat 13 éves megérte volna a rendezőt, hogy írja át nekik a művet. Ennyi erővel Don Blac keze is írhatta volna: , "We'll meet in the sky/So we'll say good bye".

Mindenki divatosan fel van öltöztetve. Vörös és fekete a  Montagueknak, vörös és lila a Capuleteknek. Sokan úgy néznek ki, mint egy sikkes banda. Néhányan beállhattak volna Spice Girlsnek.

Nem hinném, hogy az amerikai turista még egyszer be merne ülni egy ilyen előadásra. A franciára vagy a kanadaira esetleg, de az angolra...